<xmp> <body><script type="text/javascript"> function setAttributeOnload(object, attribute, val) { if(window.addEventListener) { window.addEventListener('load', function(){ object[attribute] = val; }, false); } else { window.attachEvent('onload', function(){ object[attribute] = val; }); } } </script> <div id="navbar-iframe-container"></div> <script type="text/javascript" src="https://apis.google.com/js/platform.js"></script> <script type="text/javascript"> gapi.load("gapi.iframes:gapi.iframes.style.bubble", function() { if (gapi.iframes && gapi.iframes.getContext) { gapi.iframes.getContext().openChild({ url: 'https://www.blogger.com/navbar/455068844788030442?origin\x3dhttps://bigyiibogyoo.blogspot.com', where: document.getElementById("navbar-iframe-container"), id: "navbar-iframe" }); } }); </script> </xmp>
Welcome
Add a welcome message.
Example:
Hello. Welcome to my blog. So on and so on. Blah.. blah.. blah...

The Princess
Image Hosted by ImageShack.us I'm BLAH and I'm BLAH years old. I'm a BLAH. I love BLAH-ing.. etc., etc. So on and so on. Blah.. blah.. blah...

2011. február 26., szombat



Félkómásan meghallom az ébresztőm, szőrnyű, irritáló hangját. Még csukott szemmel, kotorászok az éjjeliszekrényen,hogy kinyomjam. Sikerül, hangosan felsóhajtok és a másik oldalamra fordulok. Újra megszólal a zene, de ez esetben már a csengőhangom. Felveszem.
- Annie, Annie. - sikoltozik egy hang a telefonba.
- Niké?- kérdezem.
- Ki más? Annie hol vagy? Azt mondtad ki jössz a busz elé... 
- Mennyi az idő? 
- Jó késő van! 08:12... 12 perce várok... Szerinted?
- Keresztanya?
- Korábbi busszal jött... Na igyekezz! Addig elmegyek mamáék.
- Jól van. - megszakítom a hívást. Magamba elmormolok valamit, majd felülök és kibotorkálok a fürdőszobába.
Egyébként, Niké, az unokatesóm. Tudni kell róla, hogy gyönyörű, buzgó, okos, beszédes személyiség. Együtt nőttünk fel. Már kicsi korunkba téptük egymást, bár mostanában már nem. Jól megvagyunk, csak különbözik a személyiségünk, nagyon is.
Miután megfésülködtem, fogat mostam, és megkerestem a sminkes dobozom, hogy kihúzzam a szemem. Ezek után visszamentem a szobámba keresni valami ruhát, kinyitom a szekrényemet és kiborulnak a ruhák, mire én a földre esek. El is felejtettem, az este válogattam a ruháimat, és már nem volt kedvem összehajtogatni őket, szóval csak visszagyűrtem. Meglátok egy szép kék háromnegyedes farmert és egy világoskék pólót, amin feliratok és egy óceános kép volt. Felvettem, ami most fáradtan fél órát vett igénybe. Egy fűzős topánkát gyorsan felkaptam, magamhoz vettem a telefonom és nyitom az ajtót, hogy rohanjak ki. Mire észreveszem, hogy ömlik az eső.
" Mit csináljak? " kérdezem magamtól. Apa jött ki a konyhába, mikor megpillantottam, egyből eszembe jutott a megoldás.
- Apa, nem mész véletlen az ünnepélyre?
- Elvigyelek? - húzta fel a szemöldökét.
- Megköszönném. 
Pár perc múlva ott is voltam. Keresem Nikét  a szememmel, de sehol nem találom. Követem apát merre megy. Hirtelen meg pillantom a fiút. Már nem emlékszek a nevére. Rám néz és elmosolyodik, majd pakol tovább. A büfénél ő segített be, kiszolgálta az embereket és segített odahordani az italokat. 
Apa köszönt neki, mire ő visszaköszönt. Meglátom Nikét, ott áll a pultnál, közel a fiúhoz, mondott neki valamit, majd odarohant hozzám átölelt és megpuszilt. Mangó illata volt, elmosolyogtam.
- Annie, végre! Miujsááág?
- Elaludtam... - elhúztam a számat.
- Hagyjuk! Jaj képzeld, tudod esett az eső, és egy csomóan elmentek, de most, hogy elállt, kezdenek visszajönni az emberek! Meg látod azt a fiút? Ismered?
Ránézek, majd elgondolkozok a válaszon.
- Látásból.
- Odajött hozzám, és mindenféle furcsa dolgot beszélt, furcsa akcentussal. Idevalósi? 
- Igen, most költözött ide, úgy tudom.
Úgy gondoltuk, átmegyünk mamáék, aki a szomszédban lakott, megnézni miújság van. Közben unokatesóm tovább locsogott és fecsegett. Én meg hallgattam, és néha válaszoltam, vagy bólogattam, hiszen sose voltam az a beszédes típus. 
Egy pillanatban, mintha áram rázott volna meg, valaki megfogta a derekamat, és arrébb tett. Gyorsabban veszem a levegőt és hátra nézek, de már csak a suhanó alakját látom a fiúnak, aki megint csak rám mosolygott.


P. A. 2010.07.24. első fele