2011. március 9., szerda
Hosszú folyosón lépkedtünk és közben a felügyelőnk felkészített minket a soron következőkre. Nem figyeltem. Csak lépkedtem előre. Néha- néha a hangos köszönéseink verték fel az idősek otthona falait. Megálltunk majd beléptünk a szobába.
Kicsinyke szoba volt. Két oldalt két ágy és az asztalon és falakon hímzett anyagok. Az jobb oldali ágyon egy tömzsi asszonyka feküdt de gyorsan fel is kelt ahogy meglátott minket. A szoba másik végében egy vékony lassan már csontvázzá alakult öregnéni ült. Bemutatott minket a felügyelőnk a tömzsi asszonynak majd a törékeny öreg nénihez fordult:
- Nelly néni. Látogatói jöttek.- mondta mosolyogva a felügyelő- Önkéntesek és jöttek beszélgetni.
- Nem ismerem őket- mondta halk rekedtes hangján és kétségbe esett szemei megrémisztettek.
A felügyelőnk leültetett és otthagyott minket. Nelly néni nem is figyelt. Elfordult és piszmogott valamit közben pedig próbáltam bekapcsolódni a másik beszélgetésbe. Lassan elindult és nem is figyelve ránk kiment a szobából kis 3 lábú botján. Engem mégsem hagyott nyugodni. Vajon mi lehet vele? Gondolkodásomat visszaterelte a másik idős néni aki épp megkínált egy sütivel. Elvettem majd mosolyogva megköszöntem. Nemsokára visszatért Nelly néni. Tett vett majd elővett egy kicsi zacskót és odajött hozzám. Csoki volt benne közben kivett nekem egyet és felém fordult:
- Hogy is hívnak?- kérdezte és szemüvegétől óriásivá nagyobbodott szeme engem fürkészett.
- Blanka.
- Tessék?
- Blankának hívnak. - ismételtem kicsit hangosabban.
- Fehér galamb- mondta halkan mosolyra húzva a száját.
Megérintett ahogy ezt mondta és hirtelen a gondolataim sem álltak össze. Visszament a fiókjához majd leült a kis székébe. Közelebb invitált és megkértem meséljen valamiről őt pedig nem kellett sokáig kérlelni.
Elkezdett mesélni és a síri csendben csak az ő halk, vékony, rekedtes hangja hallatszott. Néha csak csöndben ültünk míg ő elmerengett egy tárgyon a múltról és próbálta előszedni a régi emlékeket. N.M
